Bor

A bor a termékenységet, a tudást, az élvezetet, a beavatásokat, valamint a szent és isteni szerelmet szimbolizálja, továbbá színezete miatt a bor a vérrel rokon, és az élet, a halhatatlanság italát jelképezi, amelyet mindenekelőtt az istenek szent italának tartanak.

Az európai kultúra szimbóluma, a középkorban széles körben fogyasztott ital volt, mivel ebben az időszakban ösztönözték a bortermelést. Vallási célokra, szórakozásra és szórakozásra használták, emellett a vizet is felváltotta, mivel számos betegség elterjedését a szennyezett víz fogyasztása okozta.

Kereszténység

A kereszténységben a bor Krisztus vérét szimbolizálja, ezért szent ital. Így az Eucharisztiában (úrvacsora) a bort az úgynevezett "Krisztus vérének kelyhében" veszik, amelyet a keresztény ünneplésben a pap emészt meg, aki a kenyérből, Krisztus testének jelképéből is részesül. A kenyér és a bor együtt jelképezi Krisztus létét.

Az "utolsó vacsorán" Jézus a bort választja vérének jelképéül. Jézus szavaival: "Ez az én vérem, a szövetség vére".

A katolikus vallás mellett néhány vallás is elfogadta a bort mint megszentelt italt, nevezetesen a zsidó, az ortodox keresztény és más vallások.

Olvassa el a húsvéti szimbólumokat is.

Dionysius

Dionüszosz (a rómaiaknál Bacchus) a bor, a szőlőművelés és a termékenység görög istene. Apollónnal ellentétben a mitológiában Dionüszosz a mértéktelenség, a terjeszkedés, a nevetés és a profán örömök istensége volt, valamint az őszi szüret idején imádták, és a földművelés isteneivel is kapcsolatba hozták.

Az ábrázolást tekintve Dionüszoszt az örökkévalóság szimbólumaként szőlőből készült koronával ábrázolták. Megjegyzendő, hogy a bort gyakran veszélyes és bódító italnak tekintették, mivel szorosan kapcsolódott a pogány kultuszokhoz.

A modern időkben ez a kifejezés az orgia szinonimájává vált.

Bővebben :

• Vér
• Szőlő
• Szent Grál